Új korszak kezdődik az India-Pakisztán konfliktusban: megkezdődött az első drónháború

Dél-Ázsiában, a nukleáris fegyverrel rendelkező India és Pakisztán között kirobbant a világ első drónháborúja. Csütörtökön India azzal vádolta Pakisztánt, hogy drónok és rakéták hullámaival támadott meg három katonai bázist indiai területen, valamint az India által ellenőrzött Kasmírban. Pakisztán ezt azonnal tagadta, sőt azt állította, hogy az utóbbi órákban 25 indiai drónt lőtt le. Delhi nyilvánosan nem reagált ezekre az állításokra. Szakértők szerint a kölcsönös támadások egy veszélyes új szakaszba léptették a több évtizedes rivalizálást, mivel a két fél nemcsak tüzérségi eszközöket, hanem pilóta nélküli fegyvereket is bevet a feszült határon. Miközben Washington és más globális hatalmak a visszafogottságra szólítanak fel, a térség az eszkaláció szélén billeg, ahol a drónok – csendesek, távolról irányíthatók és tagadhatók – új fejezetet nyitnak az India-Pakisztán konfliktusban.

Jahara Matisek, az Egyesült Államok Haditengerészeti Háborús Iskolájának professzora elmondta, hogy az indiai-pakisztáni konfliktus egy új drónkorszakba lép, ahol a „láthatatlan szemek” és a pilóta nélküli precíziós támadások meghatározhatják az eszkalációt vagy a visszafogottságot. A pakisztáni források azt állítják, hogy szerdán reggel indiai légicsapások és határon átnyúló tűz következtében 36 ember vesztette életét Pakisztánban és a pakisztáni ellenőrzés alatt álló Kasmírban, míg az indiai hadsereg legalább 16 civil haláláról számolt be pakisztáni tüzérségi tűz következtében. India szerint a rakétatámadásaik a múlt hónapban egy indiai turistákat célzó halálos merényletre adott válaszként történtek, amelyben Pakisztánnak semmiféle szerepe nem volt, ahogyan azt Islamabad tagadja.

Pakisztán hadserege csütörtökön bejelentette, hogy 25 indiai drónt lőtt le különböző városokban, köztük Karacsiban, Lahore-ban és Rawalpindiben. Az állítások szerint a drónok izraeli gyártású Harop típusúak voltak, és a pakisztáni erők technikai és fegyveralapú ellenintézkedésekkel semmisítették meg őket. India azt állította, hogy semlegesített több pakisztáni légvédelmi radart és rendszert, beleértve egyet Lahore-ban, amit Islamabad szintén tagadott. A modern hadviselésben kulcsszerepet játszanak a lézervezérlésű rakéták, bombák, drónok és a pilóta nélküli légi járművek (UAV-k), amelyek jelentősen javítják a katonai műveletek precizitását és hatékonyságát. Ezek képesek koordinátákat továbbítani a légicsapásokhoz, vagy ha megfelelően felszereltek, közvetlenül lézerrel kijelölhetik a célpontokat.

India drónflottája nagyrészt izraeli gyártmányú felderítő UAV-kra épül, mint az IAI Searcher és Heron, valamint Harpy és Harop típusú loitering muníciókra, amelyek drónként és rakétaként egyaránt funkcionálnak, képesek autonóm felderítésre és precíziós csapásokra. A Harop típusú drón különösen a magas értékű, precíziós célzott hadviselés felé való elmozdulást jelzi, amit a modern konfliktusokban a loitering muníciók növekvő jelentősége is alátámaszt. A Heron drón India „magaslaton lévő szeme az égen”, amely a békeidős megfigyelés és a harci műveletek céljára is szolgál.

Míg sokan úgy vélik, hogy India harci drónjainak száma „mérsékelt”, a közelmúltban kötött 4 milliárd dolláros megállapodás 31 MQ-9B Predator drón beszerzéséről az Egyesült Államoktól jelentős előrelépést jelent a csapásmérési képességeiben. India emellett a „raj” drón taktikáját is fejleszti, amelyben nagy számú kisebb UAV-t használnak az ellenséges légvédelmi rendszerek túlterhelésére, lehetővé téve ezzel a magasabb értékű eszközök behatolását.

Pakisztán drónflottája „kiterjedt és sokféle”, állítja Ejaz Haider, a Lahore-i védelmi elemző. Szerinte az ország drónkészlete „több mint ezer drónt” tartalmaz, beleértve a kínai, török és hazai gyártású modelleket. Kiemelkedő platformok közé tartozik a kínai CH-4, a török Bayraktar Akinci, valamint Pakisztán saját Burraq és Shahpar drónjai. Emellett Pakisztán loitering muníciókat is fejlesztett, ezzel erősítve csapásmérési képességeit. Haider szerint a Pakisztáni Légierő (PAF) már közel egy évtizede aktívan integrálja a pilóta nélküli rendszereket a műveleteibe.

Matisek professzor úgy véli, hogy „Izrael technikai segítsége, a Harop és Heron drónok szállítása kulcsszerepet játszott Indiában, míg Pakisztán török és kínai platformokra támaszkodása egy folytatódó fegyverkezési versenyt jelez”. A legutóbbi dróncserék India és Pakisztán között jelentős eszkalációt jelentenek a rivalizálásukban, azonban a szakértők megjegyzik, hogy eltérnek a dróncentrikus hadviseléstől, amelyet az orosz-ukrán konfliktus során tapasztalhattunk. Itt a drónok központi szerepet játszanak a katonai műveletekben, mindkét fél több ezer UAV-t vet be felderítésre, célzásra és közvetlen támadásokra.

A drónok alkalmazása a konfliktusban alacsonyabb szintű katonai lehetőségnek számít, mivel kevésbé fegyveresek, mint a pilóta által irányított repülőgépek, azonban ha ez csupán egy átfogóbb légi hadjárat előjátéka, a helyzet teljesen megváltozhat. Haider úgy véli, hogy a közelmúltbeli dróntevékenység Jammu területén „taktikai válaszként” tűnik az azonnali provokációkra, nem pedig Pakisztán teljes körű megtorlásaként. Valódi visszavágás India ellen sokkal átfogóbb lenne, több platformot érintve, és szélesebb célpontokat keresne.

Bár a drónok alapvetően átalakították a harcteret Ukrajnában, szerepük az India-Pakisztán konfliktusban korlátozottabb és szimbolikusabb marad. Mindkét ország a pilóta által irányított légierőit is használja rakéták kilövésére egymás ellen. A mostani drónháború talán nem tart sokáig; lehet, hogy csupán a nagyobb konfliktus kezdetét jelzi. A helyzet azonban bármilyen irányba elmozdulhat, hiszen a két nukleáris hatalom közötti feszültségek tovább növekedhetnek, vagy akár csökkenhetnek is. Az irány, amerre elindulunk, jelenleg bizonytalan.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cwy6w6507wqo