
Fedezd fel az Északi-sark titkos raktárát, ahol a kultúra kincsei várnak
Magasan az Északi-sarkkörön található Svalbard szigetcsoport Norvégia szárazföldje és az Északi-sark között félúton helyezkedik el. A terület fagyos, hegyvidéki és távoli, otthont adva számos jegesmedvének, valamint néhány ritka településnek. Ezek közül az egyik Longyearbyen, amely a világ legészakibb városa, csupán néhány lépésnyire található a településtől egy leállított szénbányában, ahol az Északi Világ Archívuma (AWA) működik. Ez az alagútban található adattároló lehetőséget ad arra, hogy az ügyfelek kifizessék az adataik filmre való mentését és tárolását, potenciálisan akár több száz évig.
Rune Bjerkestrand, az archívum alapítója, elmondja, hogy a céljuk az információk megőrzése a technológiai elavulás, az idő és az öregedés ellen. Az archívum bejáratánál a fejünkön lévő lámpák fénye mellett sétálunk le egy sötét folyosón, ahol az öreg vasúti sínek mentén 300 métert haladunk be a hegy oldalába, míg megérkezünk az archívum fémből készült ajtajához. A tárolóteremben egy szállítódoboz áll, amely ezüst csomagokkal van tele, mindegyik csomag filmtekercseket tartalmaz, amelyeken az adatok tárolódnak. Bjerkestrand szerint ez rengeteg emlék és örökség, a digitalizált művészeti alkotásoktól kezdve a zenén át a mozgóképekig mindenféle adat megtalálható itt.
A nyolc évvel ezelőtt indult archívumban eddig több mint 100 betét érkezett különböző intézményektől, cégektől és magánszemélyektől több mint 30 országból. Az archívumban található digitalizált műtárgyak között ott van a Taj Mahal 3D-s modellezése, az ókori kéziratok a Vatikáni Könyvtárból, a Föld műholdas megfigyelései, és Edvard Munch híres festménye, a Sikoly is. Az AWA kereskedelmi vállalkozás, amely a norvég Piql adattároló cég technológiájára támaszkodik, amelynek Bjerkestrand szintén az irányítója. Az archívum ötlete a közeli Globális Magbankból származik, amely a növények megőrzésére szolgál, lehetővé téve, hogy a növényfajták megmaradhassanak természeti vagy emberi katasztrófák után.
Bjerkestrand szerint Svalbard ideális hely a biztonságos adattároló létesítmények számára, mivel távol van a háborúktól, a válságoktól, a terrorizmustól és a katasztrófáktól. Az alagútban sötét, száraz és hűvös a hőmérséklet, amely egész évben fagypont alatt marad; ezek a körülmények pedig ideálisak a filmek évszázadokon át tartó megőrzéséhez. Ha a globális felmelegedés következtében a vastag sarkvidéki permafroszt olvadásnak indul, az archívum tartalma akkor is biztonságban marad.
A tárolóban egy másik nagy fémdoboz található, amely a GitHub Kód Archívumát tartalmazza. Ez a szoftverfejlesztő cég itt tárol több száz nyílt forráskódú filmtekercset, amelyek a számítógépes operációs rendszerek, szoftverek, weboldalak és alkalmazások alapjait képezik. A GitHub operatív igazgatója, Kyle Daigle hangsúlyozza, hogy rendkívül fontos az emberiség számára a szoftverek jövőjének biztosítása, mivel ezek kulcsszerepet játszanak mindennapi életünkben.
A Piql központjában Norvégiában az adatfájlok fényérzékeny filmre kerülnek. A vállalat munkatársa, Alexey Mantsev elmagyarázza, hogy az adatok bit és byte sorozatai, amelyeket képként konvertálnak. A filmexpozíció és -fejlesztés után a feldolgozott film szürke színű lesz, közelről nézve pedig hasonlít egy tömegnyi apró QR-kódra. Az információk nem törölhetők vagy módosíthatók, és könnyen visszakereshetők.
A hosszú távú tárolás egyik kulcsfontosságú kérdése, hogy az emberek megérthetik-e, mi került megőrzésre és hogyan lehet azt visszanyerni a jövőben. A Piql ezt is figyelembe vette, és a filmre optikailag olvasható útmutatót is nyomtatnak. A tudósok folyamatosan figyelmeztetnek arra, hogy a technológiai fejlődés miatt könnyen bekövetkezhet egy „digitális sötét kor”, ahol a korábbi szoftverek és hardverek elavulnak. Az AWA évente háromszor fogad betéteket, és a legutóbbi látogatásunk során veszélyeztetett nyelvek felvételei és Chopin kéziratai is bekerültek a tárolóba. A világ legnagyobb gazdaságai közötti kereskedelmi háború enyhítése is egyre aktuálisabbá vált, és ez a találkozó a legfőbb jele annak, hogy a felek hajlandók a konfliktus csökkentésére.

