A kameratechnológia, amely új szintre emeli az ifjúsági sorozatokat

A rendőrség hatalmas, fémes dörrenésével betörik a ház bejárati ajtaját, amely aztán hirtelen kinyílik. A zajos kiabálás és az izgalom azonnal magával ragadja a nézőt. A kamera követi a nehéz fegyverzetű rendőröket, ahogy betódulnak a házba. Egy nő a padlóra térdel, miközben a kamera balra fordul, és egy férfit látunk, aki a falhoz támaszkodva, kezeit a magasba emelve kiabál, de hiába. Néhány pillanaton belül egy 13 éves fiú kerül őrizetbe, mi pedig máris visszakerülünk a reggeli fénybe a ház előtt. A család üvöltve reagál a történésekre, miközben a kamera visszafordul a fiúhoz, aki most egy sötét rendőrségi furgon belsejében ül. Mindez három perc alatt, egyetlen felvételben játszódik le. Ilyen dinamikus és izgalmas jelenetet öt évvel ezelőtt még nem lehetett volna elképzelni, állítja a sorozat operatőre, Matthew Lewis.

A Netflix népszerű sorozata, az „Adolescence” első hónapjában több mint 120 millió nézőt vonzott világszerte. A sorozat négy, körülbelül egy órás epizódja teljes egészében egyetlen felvételben készült, amit a szakmában „oner”-nek hívnak. A kamera folyamatosan követi a szereplőket a feszültséggel teli jelenetek során, miközben képes váltani a kézi és járműre szerelt felvételek között is. Az új, könnyű, önstabilizáló kamerák, amelyek képesek alkalmazkodni a drámai fényviszonyokhoz, forradalmasították a film- és televíziós ipart. Az „Adolescence” második epizódjának végén például a kamera először egy autó belsejében filmez, majd átkel az úton, átrepül a közeli utcák felett, végül pedig visszatér a földszintre. A váltás a drón és az emberi operátor között alig észlelhető, csupán egy apró rezgés árulkodik róla, de ha nem figyelünk oda, ezek az átmenetek gyakorlatilag zökkenőmentesek.

A technológiai fejlődés jelentős szerepet játszik ebben a forradalomban. Az új DJI Ronin 4D kamera, amely kis méretével és nagy felbontásával tűnik ki, több beépített érzékelővel is rendelkezik, amelyek képesek észlelni a mozgást a padlóhoz és a közeli tárgyakhoz képest. Ez lehetővé teszi, hogy a belső mechanizmusok kompenzálják a mozgást, így sima és stabil felvételeket készítenek. Tim Palmer, tapasztalt filmes és a Boston University professzora, „fenomenálisnak” nevezi a végeredményt, és azt állítja, hogy kétségei voltak afelől, hogy az „Adolescence” epizódjai valóban egyetlen felvételben készültek.

A hosszú, egyetlen felvételes jelenetek nem új keletűek a filmiparban, hiszen évtizedek óta léteznek. Például a 2015-ös „Victoria” című film, amelyet a készítők szerint egyetlen felvételben forgattak, több mint két órás, izgalmas élményt nyújt a nézőknek. A film operatőre, Sturla Brandth Grøvlen, határozottan kijelenti, hogy a felvétel során nem készültek vágások. Míg a technikai lehetőségek a múltban korlátozottak voltak, a mai modern kamerák, mint a Canon C300, már sokkal inkább alkalmasak a dokumentumfilmes munkákra.

A könnyű, ergonómikus kamerák fejlődése óriási hatással lehet a film- és televíziós ipar minőségére. Barry Griffin, a Canon egyik vezetője, azt nyilatkozta, hogy az új, könnyű Cinema EOS modellek kereslete folyamatosan növekszik. A filmesek számára, akik szabadabb mozgást és kisebb helyeken, mint például podcast stúdiókban szeretnének dolgozni, ezek a kamerák ideálisak. Booker T. Mattison, a Georgiai Egyetem filmes tanára, úgy véli, hogy a kamerák fejlődése lehetővé teszi a dinamikusabb és jobb történetmesélést.

Ugyanakkor a filmes szakemberek figyelmeztetnek arra is, hogy a túlzottan egy felvételes megoldások iránti vonzalom könnyen a jó történetmesélés rovására mehet. Carey Duffy, a Cooke Optics termék-élményért felelős igazgatója, megjegyzi, hogy bár a könnyű Cooke lencséket az „Adolescence” készítői használták, a nézők figyelmét a tartalom minősége kell, hogy lekösse, nem csupán a technikai bravúrok. A tartalom és a forma összhangja kulcsfontosságú ahhoz, hogy a nézők valóban értékeljék a modern televíziós produkciókat.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c62g6vdl3vqo