A hangszerek története

A zene és a tánc valamilyen formában, de együtt él az emberiség történelmével, mégis e kettő az a művészetek közül, melyek eredetéről a legkevesebbet tudunk.

Már a kezdetekben is összetartozott a dallam és a szöveg, hiszen a siratókban, vadászatok előtt elénekelt rituális szöveg nagyon is összetartozott a dallammal. Az ókorban aztán a zene és költészet szorosan összefonódott, és már nem csak funkcionális, de szórakoztató jelleget is öltött. Innen aztán korról korra fejlődött a zene és annak szerepe a társadalomban.

De honnan erednek a hangszerek?

A leletek szerint már az őskorban is készítettek egyszerűbb hangszereket, a természetben fellelt tárgyakat alakították át ahhoz, hogy sípokat hozzanak létre. A görög mitológia szerint Pán találta fel az első hangszert, nevezetesen a Pánsípot. A legenda szerint a folyóparton sétált, és ahogy nagyot sóhajtott, a vízparton lévő nádas visszhangozta a sóhaját, ez megtetszett Pánnak, letört néhány nádszálat, különböző hosszúságúra vágta, összekötötte és ez lett az első hangszer.

A következő állomás a hangszerek világában a húros hangszerek voltak: a lantok és hárfák. Ezután a következő állomás a vonósok feltalálása volt, közben egyre bővült a fúvósok száma is. Mára már hangszerek és zenei stílusok tömkelege érhető el, és az okostelefonok világában még csak otthon sem kell lennünk ahhoz, hogy zenét tudjunk hallgatni.

A zenének 1975 óta világnapja is van, melyet minden évben október 1-jén ünneplünk. Sir Yehudi Menuhin, a világhírű hegedűművész kezdeményezte, mivel szerinte meg kell becsülni az ezerarcú muzsikát, mert közelebb hozza az embereket.