A szilikát tégla rákkeltő hatása és egészségügyi kockázatai

· Otthon

A szilikát tégla, más néven gázszilikát tégla sok régebbi és újabb épületben megtalálható. Világos színe és jellegzetes szerkezete miatt időnként felmerül a kérdés, hogy rákkeltő lehet-e. A kész falazóelem rendeltetésszerű használat mellett általában nem tekinthető önmagában rákkeltő anyagnak. Az egészségügyi kockázat elsősorban akkor kerül előtérbe, amikor a téglát vágják, fúrják, törik vagy bontják, és nagy mennyiségű finom por keletkezik.

Mi a szilikát tégla, és miből készül?

A szilikát tégla alapanyaga jellemzően homok, mész és víz. A keveréket nagy nyomású gőzzel kezelik, így alakul ki a szilárd, pórusos építőanyag. A gázszilikát tégla elnevezés arra utal, hogy a gyártás során pórusok jönnek létre az anyagban. Ezek a pórusok könnyebbé teszik a téglát, és hatással vannak a hőszigetelő tulajdonságaira is.

A szilikát tégla nem azonos az azbeszttel, és nem azonos a salakbetonnal sem. Az azbeszt különleges, természetes ásványi rost, amelynek belélegzése bizonyítottan súlyos egészségügyi kockázatokkal járhat. A szilikát falazóelem alapvető összetétele ettől eltér. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a belőle származó por teljesen ártalmatlan lenne.

Rákkeltő-e a szilikát tégla?

A szilikát tégla rákkeltő hatása főként a megmunkálás közben keletkező belélegezhető por miatt kerül szóba. A kész, vakolt vagy burkolt fal nem bocsát ki olyan szálas anyagot, mint az azbeszt, és normál használat mellett nem jelent ismert, tipikus rákkeltő veszélyt. A kockázatot nem maga a falazóelem látványa vagy puszta jelenléte határozza meg, hanem a por mennyisége, finomsága, a munkavégzés időtartama és a szellőzés.

A szilikát tégla ásványi eredetű anyagokat tartalmazhat, ezért vágásakor és csiszolásakor belélegezhető ásványi por szabadulhat fel. A nagyon finom részecskék a légutak mélyebb részeibe is eljuthatnak. Rövid, kis mennyiségű, egyszeri kitettség általában nem ugyanazt a kockázatot jelenti, mint a rendszeres, védelem nélküli poros munkavégzés. Hosszabb távon azonban a nagy porbelégzés irritációt, légúti panaszokat és tartós tüdőterhelést okozhat.

A rákkeltő kockázat megítélésénél ezért külön kell választani a kész építőanyagot és a munkafolyamat során keletkező port. A „szilikát tégla rákkeltő” kijelentés önmagában túl leegyszerűsítő, mert nem mutatja meg, milyen körülmények között történt a kitettség.

Mikor jelenthet egészségügyi kockázatot?

A legtöbb por akkor keletkezik, amikor a téglát szárazon darabolják, hornyot marják bele, falat bontanak, vagy nagy teljesítményű géppel fúrják és csiszolják. Kockázatosabb lehet a munka zárt, rosszul szellőző helyiségben, ahol a por hosszabb ideig a levegőben marad. A környezetben tartózkodó családtagok is belélegezhetik a felkavart port, különösen akkor, ha a munkaterületet nem választják le.

A por nemcsak a tüdőt terhelheti. A szembe jutva irritációt, a bőrön pedig kellemetlen szárazságot okozhat. Belégzés után köhögés, kaparó torok, rekedtség vagy nehézlégzés is jelentkezhet, főleg érzékenyebb légutak esetén. Aki asztmával, krónikus légúti betegséggel vagy más tüdőpanasszal él, a poros munkát különösen körültekintően végezze.

A régi házaknál gyakran összekeverik a különböző építőanyagokat. Egy szilikát fal mellett előfordulhatnak más, korábbi szigetelő, burkoló vagy tömítőanyagok is, amelyek eltérő kockázatot hordozhatnak. Ismeretlen eredetű, régi anyag bontása előtt nem érdemes pusztán a megjelenés alapján következtetni az összetételére.

Hogyan csökkenthető a porbelégzés?

A legbiztonságosabb megoldás az, ha a nagyobb bontási vagy vágási munkát tapasztalt szakember végzi. Ha kisebb javításról van szó, a munkaterületet célszerű elkülöníteni a lakótértől, és gondoskodni kell a megfelelő szellőzésről. A száraz vágás általában több port ver fel, ezért a por csökkentésére alkalmazott módszert az adott szerszám és munkafolyamat alapján kell megválasztani.

  • Viselj a finom részecskék ellen megfelelő légzésvédelmet, ne elégedj meg egy laza textilmaszkkal.
  • Használj porelszívást, és lehetőség szerint olyan eljárást válassz, amely kevesebb száraz port termel.
  • Tartsd távol a gyerekeket, háziállatokat és a légúti betegségben érintett személyeket a munkaterülettől.
  • Takarításkor ne söpörd szárazon a port, mert ezzel újra a levegőbe juttathatod.
  • A munkaruha porát ne a lakótérben rázd ki, és a felületet a munka végén alaposan tisztítsd meg.

A védelem nemcsak a vágást végző emberre vonatkozik. Bontásnál a szomszédos helyiségek lezárása, a szellőztetés és a por továbbterjedésének megakadályozása szintén számít. Ha nagy mennyiségű falat kell eltávolítani, vagy bizonytalan az anyagok összetétele, érdemes szakembertől segítséget kérni.

Mit tegyél, ha már belélegezted a port?

Rövid ideig tartó poros munkavégzés után előfordulhat enyhe torokkaparás vagy köhögés, ami a friss levegőn fokozatosan csillapodik. A szemet tiszta vízzel lehet kiöblíteni, a bőrről pedig le kell mosni a rárakódott port. Ha erős vagy tartós köhögés, sípoló légzés, mellkasi fájdalom, nehézlégzés vagy szokatlan rosszullét jelentkezik, kérj orvosi segítséget.

A hosszabb időn át fennálló panaszokat akkor is érdemes kivizsgáltatni, ha elsőre nem tűnnek súlyosnak. Az orvos a tünetek és a munkakörülmények alapján tudja megítélni, szükség van-e további vizsgálatra. Egészségügyi kérdésben fordulj orvoshoz, gyógyszerrel vagy tüneti készítménnyel kapcsolatban pedig kérd ki gyógyszerész tanácsát.

Gázszilikát tégla a lakásban: kell-e tartani tőle?

Ha a gázszilikát tégla beépítve, stabilan, sérülésmentesen van jelen, önmagában általában nem indokolja a fal elbontását vagy a lakás elhagyását. A vakolt, festett felület a port is visszatartja. Inkább akkor érdemes foglalkozni a kérdéssel, ha a falat rendszeresen fúrják, vésik, nedvesedés miatt mállik, vagy felújítás során nagyobb felületen bontják.

A szilikát tégla egészségügyi kockázatai tehát főként a keletkező porhoz kapcsolódnak, nem a kész fal normál jelenlétéhez. Körültekintő munkaszervezéssel, megfelelő légzésvédelemmel és alapos takarítással jelentősen csökkenthető a kitettség. Ha az épületben más, régi és ismeretlen anyag is található, annak vizsgálatát külön kell kezelni, mert nem minden építőanyag kockázata azonos.