Az amerikai lakókocsiparkokról

Még manapság is – az amerikai sztereotípiák szerint – a trailer parkok lakói a kulturálatlanság és a csóróság mintaképei. De valóban így van ez? Ha igen mióta? És valójában hányan laknak ilyen alacsony rezsijű lakókocsiparkokban az Államokban? Van-e előnye vagy csak hátránya az ilyen életformának?

A white trash, azaz fehér szemét kifejezéssel gyakran találkozhatunk az interneten. Ha erre a kifejezésre keresünk rá, szinte biztosan kapunk lakókocsis találatokat igazi redneckekkel, többnyire elhanyagolt, dohányzó, tetovált, mindig várandós feleséggel és egy pick-up-pal. De valóban csak ezek az emberek laknak lakókocsiparkokban? Egyáltalán mi a lakókocsipark?

A parkok általában magántulajdonban vannak és a kocsihelyeket a tulajdonos adja bérbe. A bérleti díj néha tartalmazza a helypénzt mellett a közüzemi szolgáltatásokat, jellemzően a vizet és a  szemétszállítást. Az áramért a szolgáltatónak fizetnek a bérlők. Ezek a mobil otthonok az európai elképzeléshez képest jóval nagyobbak, többnyire ezeket mozgatni is csak túlméretes szerelvényként lehet, de nagy részük sohasem mozdul el többé a telepítési helyéről. A kocsik általában a bérlőké, de vannak olyan parkok is, ahol a kész kocsikat lehet bérbe venni, vagy akár megvásárolni. Az első kimondottan ilyen célra létrehozott telepek már a negyvenes évek elején megjelentek.

1943. Baltimore. Lakókocsiparkok a negyvenes…

…és az ötvenes években

Alapvetően háromféle lakókocsiparkot lehet megkülönböztetni:

Az első csoportba az eredeti felhasználás szerinti parkok tartoznak, ezeket nyaralásra használják és tavak mellett, kellemes hegyvidéki övezetekben kerültek kialakításra, külön alfajtája a nyugdíjasoknak létrehozott ilyen jellegű közösségi kocsiparkok. Ezek többnyire kellemes égövű államokban, mondjuk Floridában vagy Kaliforniában helyezkednek el, fűteni nem igen kell bennük, itt gyakoriak az éven át lakó idős házaspárok is.

A második csoportba a kimondottan állandó lakásként használt kocsikat és/vagy helyeket értékesítő parkok tartoznak. Ezeknek a családoknak a jövedelme az átlagos USA családok jövedelmének körülbelül a fele. Így érthető, hogy kevés pénzért szeretnének lakhelyet vásárolni vagy bérelni maguknak és a fenntartása is az átlagos épületnél kevesebbe kell, hogy kerüljön. Ez a réteg valóban nem dúskál az anyagi javakban és kényszerűségből választja ezt az életformát. Szellemi képességeik is elmaradnak az átlagtól, így a fejlődő országok lakóihoz hasonlóan több gyermeket is vállalnak. Míg az átlagos amerikai családban 1.87 gyermek születik, egy Új-Mexikóban, lakókocsiparkokban élő családok között végzett felmérés szerint ott ez a szám majdnem eléri a 3 gyermeket.

Nagyváros-közeli lakókocsi park

Kertvárosi

A harmadik, legkisebb csoportba a karitatív szervezetek, de elsősorban az amerikai katasztrófavédelmi szervezet a FEMA lakókocsiparkjai tartoznak, ahová a katasztrófa sújtotta területekről telepítik ki ideiglenesen akár emberek ezreit.

FEMA-park New Orleans-ban 2006-ban, a Katrina hurrikán okozta árvíz idején

Lehet tudni hogy mennyi ilyen mobilház van az Államokban és hányan laknak ezekben? A népszámlálások idején ezek az információk is bekerülnek a statisztikákba, úgyhogy nagyrészt tudjuk.

Az Egyesült Államok területén, mintegy 8,5 millió mobilház van, ezeknek csaknem 88%-a van kocsiparkokba telepítve. Ezekben 20,5 millióan élnek! A teljes lakosság 6,5%-a. Közel negyedük nyugdíjas, csaknem 4,7 millióan. a lakók jellemzően keresetük 20-25%-át fordítják a lakhatásra és a rezsire. És igen, a lakók túlnyomó többsége (83% felett) fehér, vagy mexikói.

Nézzük meg mely államokban van a legtöbb mobilház és ez hány százalékát teszi ki a teljes lakásállománynak:

A vízszintes tengelyen a mobilházak aránya százalékban a teljes lakásállományhoz képest

A kocsiparkok és a mobilházas negyedek legnagyobb átka az elgettósodás, ezekben az otthonokban sokan drogfüggők és a legolcsóbb drogokat használják, mint a például a kristályos metamfetamin (chrystal meth), ami rövid idő alatt leépíti a használóit. A lepusztult környezetből nehéz a menekülés, sokak nem találnak maguknak új helyet a munkahelyük közelében, vagy egyszerűen nincs pénzük a lakókocsi speciális elszállíttatására.

Itt már nehezebb az élet…

Rossz környék

A helyzet kissé javuló tendenciát mutat. A kilencvenes évek végén évi 400 ezer új mobilház épült, 2005 után ez drasztikusan lecsökkent 55 ezerre, ám ez a szám csalóka, mert nem az igények lettek magasabbak, hanem a gazdasági válság miatt a hitelezési folyamatok változtak meg. Igény valószínűleg most is volna új mobilházakra, ám a piacon inkább a használt kocsik a keresettek, általában hellyel együtt.

Források: CIA World Fact Book, census.gov, bbc.com, Getty Images, Wikipedia, Pinterest